Az utolsó Pillanatok, hogy egy Pár vagyunk. Furcsa dolog megtapintani a létezésünk szövetét. Mert alapvetően sosem érezzük annak anyagát. Még nem.

Azt éreztem sokáig, milyen "régen van". Minden fénykép, ami most készül, az a gyerekem múltja lesz. És az enyém is.

Az élet "folyatatódása" óhatatlanul emlékeztet az élet elmúlására. Az utolsó napok kettesben.

Ijesztő? :)

Csak annyira lehet, mint Dávidnak, mielőtt a szülőcsatornából megindul a világ felé...

Milyen leszünk ketten? Mert az már hárman lesz.

Ma már nem iszom több Unicumot!

- egyébként is hivatalos couscoust kell főznöm.